|
|
Almár Iván
űrkutató-csillagász
A hetvenes évek második felében kezdett foglalkoztatni a SETI problémája. Hallgattam Sklovszkij, Sagan, Marx György és mások vitáit a követendő megfigyelési stratégiáról, egyre többet olvastam arról, hogy vannak-e, lehetnek-e társaink az Univerzumban. Miután magam is többször hozzászóltam az aktuális problémákhoz, 1982-ben tagjává, 1986-ban társelnökévé választott a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia 1966 óta működő SETI Bizottsága. John Billingham, majd Jill Tarter mellett 2001-ig voltam társelnöke, egyben évente megrendezett szimpóziumainak egyik szervezője. A Nemzetközi Csillagászati Unió 1982-ben alapított Bioasztronómia bizottságának kezdettől fogva tagja vagyok, a kilencvenes években a vezetőség tagja is voltam. Idővel meggyőződtem arról, hogy kevés ennél fontosabb és aktuálisabb tudományos probléma létezik, amely egyben egész világlátásunkat is erősen befolyásolja.
|
|
|
|
| 
|
 Élet az Univerzumban: szabály vagy kivétel?
Tudjuk, hogy a hatalmas Világegyetem tele van a Naphoz hasonló csillagokkal, sőt valószínűleg a Földünkhöz hasonló bolygók sem ritkák. Tudjuk, hogy a Földön szinte a kezdet kezdetén megjelent az élet, és bonyolult fejlődéssel eljutott az értelemig és a technikai civilizációig. Járható ez az út más égitesteken is, vagy csak az események rendkívül valószínűtlen, véletlen láncolatáról van szó, vagyis Földünk lényegében ritka, vagy egészen egyedülálló kivétel az élettelen Univerzumban? Vagy éppen ellenkezőleg, ez a szabályos út, mert erre vezet a fejlődés a galaxisok sok százmilliárdnyi csillaga körül? Amiről az előadás szól, az bioasztronómia (vagy asztrobiológia, vagy exobiológia) néven önálló, divatos tudományággá vált a 20. század legvégén. Célja az élet és az Univerzum valódi viszonyának tisztázása.
|
|
|
