|
II. A kannabisz hatásmechanizmusa Az ember persze mindig mindenre talál egy kényelmesebb, olcsóbb megoldást, még akkor is, ha az csak rövid távon tűnik eredményesnek. Ha nincs motiváció, kemény munkával szerzett sikerélmény, örömérzet, akkor megpróbálja mindezt egyszerű kémiai úton létrehozni az agyában, tudatmódosító, kábító- és egyéb szerekkel. Ebben az előadásban a legelterjedtebb kábítószerrel, a kannabisszal szeretnék foglalkozni.
Közel ötezer éve ismeri az emberiség az indiai kenderben, azaz a tudományos néven Cannabis sativa illetve Cannabis indica elnevezéssel illetett növényekben rejlő anyagok viselkedésre és egyes betegségekre gyakorolt jellegzetes hatását. Napjainkban az indiai vadkenderből készült marihuána (kannabisz) a legnagyobb mennyiségben fogyasztott tudatmódosító anyag világszerte. A kannabisz népszerűségét főleg viszonylagos és látszólagos biztonságának köszönheti, mivel más kábítószerekkel ellentétben nincs olyan dózisa, amely rövid távon az életre veszélyes lenne, és mert tartós használatával kapcsolatban az a tévhit terjedt el, hogy nem okoz függőséget.
Videó: Indiai kender (Cannabis indica)
A kilencvenes évek elejéig szinte semmit sem tudtunk az indiai kenderről és a benne található pszichoaktív kémiai anyagok hatásmechanizmusáról. Mindez nagyrészt annak tulajdonitható, hogy a kender bioaktiv hatóanyagának a pontos kémiai szerkezetét csak 1964-ben (épp 40 évvel ezelött) sikerült megállapitani.Az elmúlt 10-15 évben jelentős előrelépés történt ezen a területen, melynek komoly részese volt az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet vezetésem alatt álló munkacsoportja is. Ma már tudjuk, hogy a növényben található több mint hatvanféle terpén-szerű vegyület közül a viselkedési hatások túlnyomó részéért a delta9-tetrahidrocannabinol (THC) nevű vegyület felelős, amely az agyban egy specifikus kannabinoid-receptorhoz (a CB1-hez) kötődve fejti ki hatását.
 |
| 7. ábra |
A kannabisz hatásmechanizmusának megértéséhez tehát elsősorban a receptor (CB1) pontos lokalizációját kellett megismernünk, vagyis azt, hogy mely agyterületeken, milyen sejttípusokon, azok mely nyúlványain helyezkedik el, és milyen jellegű (serkentő vagy gátló) ingerületátvitelt szabályoz. Munkacsoportom határozta meg először ezeket az adatokat, és vont le belőlük fontos funkcionális következtetéseket. Fény- és elektronmikroszkópos vizsgálataink kiderítették, hogy mind a rágcsálókban, mind az emberben a CB1 receptorok az agykéreg gátlórendszerének specifikus elemeiben fordulnak elő nagy mennyiségben, a kolecisztokinin-tartalmú gátló idegsejtek axonális nyúlványain. |