|
III. Az emberi agy sajátossága: az aszimmetrikus féltekék
Az emberi agy rendkívül hosszú posztnatalis fejlődése, és az ehhez kapcsolódó plasztikus tulajdonságai mellett (ami már egyedül is egyértelműsíti a jó iskolai oktatás, nevelés fontosságát a személyiség optimális kialakulásában) a másik, ugyanilyen fontos tényező az emberi agyhoz kötött működésekben található munkamegosztás, görög terminussal: aszimmetria. A szimmetria általában jellemző az állatvilágra s az emberre is. Vannak persze kivételek, például a szív aszimmetrikus elhelyezkedése. Mégis egészében, anatómiai értelemben az ember ugyanúgy biszimmetrikus lény, mint a gerincesek legtöbbje. Aztán jött valami az emberi agy fejlődése során, ami alapvetően felborította ezt a szimmetriát, részben szerkezeti, de főleg funkcionális értelemben. Kérdés, hogy ennek tulajdonképpen mi értelme van, egyáltalán jó-e az nekünk, hogy agyunk nem két egyforma féltekéből áll, mint ahogy az a majmoknál megszokott és ismert, hanem két olyan féltekéből, amelyek mást és mást csinálnak. Van-e ennek valami haszna? Azt szeretném bebizonyítani, hogy a két félteke különbözősége éppenséggel nem csak hasznos, hanem az emberi személyiségnek alapvető vonása. Az, hogy az ember nemcsak piacképes termelő egyén, hanem valamivel többet is tud, példának okáért tudománnyal, művészetekkel foglalkozik - mindez valahol erőteljesen összefügg azzal, hogy az emberi agy a fejlődés során aszimmetrikussá vált, és a két félteke bizonyos mértékig munkamegosztásban dolgozik egymással.
 |
| 13. ábra |
Mikor történt az első felfedezés arra vonatkozóan, hogy nem szimmetrikus az agyunk? Talán a legfontosabb emberi tulajdonság, ami az aggyal szorosan összefügg, hogy beszélni tudunk - nem is akárhogy. S az első felfedezés is a beszédkészséghez kapcsolódik. A beszéddel kapcsolatban már a 19. század közepe felé Broca francia idegtudós rájött arra, hogy a beszédközpont a bal féltekére lokalizálódik, nem a jobb, hanem csak a bal féltekére. Az már külön tudományos érdekesség, hogy Broca ezt az 1860-as évek elején írta le, nem tudván arról, hogy egy honfitársa, Dax, francia vidéki orvos ezt már régebben megfigyelte, s elő is adta felfedezését egy vidéki orvosi ülésen.
 |
| 14. ábra |
Hogyan működik az emberi agykéreg? Tudjuk, ahogy régebben, 20-40 évvel ezelőtt is tudtuk már, hogy a különböző területek a nagyagykéregben másért-másért felelősek. Mind a két oldalon a frontális terület jelentős része a mozgásért felel, mint ahogy az érző kérgi területek is mindkét oldalon képviselve vannak a fali, halántéki és nyakszirti lebenyekben, azaz elvileg teljesen szimmetrikus két féltekéről beszélhetünk. Vagyis a felületes morfológiai hasonlóság alapján ki lehetne mondani, hogy két szimmetrikus féltekéről van szó. Amint azonban már említettem, már a múlt században rájöttek arra, hogy ez nem egészen így van. Van például két terület mind a két féltekén, az úgynevezett alsófali lebeny, amely a térben való mozgásokkal kapcsolatos érző, észlelő működésért felelős. Ez a csimpánzoknál két teljesen szimmetrikus terület. Az embernél azonban a bal alsó fali lebeny mássá vált, nevezetesen ez a rész átalakult olyan területté, amely elsősorban a jobb mellső végtagból származó gesztikulációt kezdte érzékelni, felfogni. Miért fontos ez? Azért, mert az ember fejlődésében - és ez a legvalószínűbb hipotézis ma - tulajdonképpen az volt, ami először emberré tette az embert, hogy jobbkezessé vált, valószínűleg valamilyen mutáció következtében, s már a két lábra állást követően.
|
