 |
Professzor úr a beszélgetésünk helyszínére a Magyar Tudományos Akadémián megrendezett természetvédelmi konferenciáról érkezett. Kérem, beszéljen először arról, milyen kérdések kerültek itt szóba, illetve miről tartott Ön előadást?
 |
| Varga Zoltán zoológus 1982 óta a biológiai tudomány doktora. Fő kutatásai a biogeográfia és az evolúciókutatás határterületeire irányulnak, jelentős súllyal folytat zootaxonómiai (rovartani) és konzervációbiológiai-populációökológiai és -genetikai vizsgálatokat is. Az MTA Természetvédelmi Bizottságának elnöke, tagja az MTA Zoológiai Bizottságának, és több nemzetközi és hazai tudományos testületnek. |
- A mai konferencia egy, a környezetvédelemről szóló sorozat darabja volt. Ezen belül, természetvédelem aktualitása napjainkban két okra vezethető vissza. Az egyik az, hogy Magyarországon kiépült, miniszteri rendeletben megjelent, s a napokban már helyrajzi számok szerint is kihirdetik a NATURA 2000 hálózatot, vagyis az európai közösségi jelentőségű védett területek hazai hálózatát. Magyarországon ezáltal közel a kétszeresére nő a valamilyen szempontból védett területek aránya, vagyis ezzel elérjük a mintegy 20 százalékos területi arányt. Ez azt jelenti, hogy a korábban különálló természetvédelmi területekkel szemben immár lehetőség nyílik egy hálózat kifejlesztésére. Mivel több szomszédos ország vagy már tagja az Európai Uniónak, vagy hamarosan tagja lesz, ez lehetőséget nyújt arra, hogy Magyarország mai területéről kiindulva, amely az ún. pannóniai életföldrajzi régió magterülete, határokon is átnyúló védett területek hálózatát hozzuk létre osztrák, szlovén és szlovák együttműködéssel, sőt egyes határmenti területeken Romániával is megindul ez az együttműködés. A személyes szerepem ebben kettős. A NATURA 2000 hálózat szakmai-tudományos megalapozásában vettem részt, itthon és külföldön egyaránt, illetve e vonatkozásban a magyar természetvédelmet Brüsszelben is képviselem az Élőhely Tudományos Bizottságban. Eddigi működésünknek nem csak az lett az eredménye, hogy létrejött egy védett területekből álló hálózat, de az is, hogy az Európai Unió közösségi jelentőségűnek ismert el számos természetvédelmi hungarikumot. Ezek egyrészt élőhelytípusok, mint amilyenek a pannon szikespuszták, homokpuszták, dolomitgyepek, pannon molyhostölgyesek, keményfás és puhafás ligeterdők, bizonyos lápi élőhelytípusok. Másrészt bizonyos fajok, mint életföldrajzi színezőelemek is idetartoznak, mind a flórában, mind a faunában, melyeket az élővilág gazdagságának, a biodiverzitásnak európai közösségi szinten jelentős komponenseiként ismertek el. Az arányokat érzékeltetendő: például mi 46 rovarfajt javasoltunk európai szintű védettségre, ebből 39-et el is fogadtak. Az újonnan csatlakozó összes ország közül Magyarország tudta saját természeti értékeinek az elismertetését a legkedvezőbb arányban elérni Brüsszelben, ami egyben az itthoni szakmai munka elismerését is jelenti.
A mai előadásomban elsősorban ezekről a kérdésekről beszéltem, illetve néhány stratégiai feladatot próbáltam felvázolni, melyeket kutatóként fontosnak látok. Mindenekelőtt egy természetvédelmi-biológiai kutatóintézeti háttér létrehozását, a jelenleg meglévő ökológiai intézetek profilbővítése és szervezeti megerősítése révén. Ehhez politikai akarat is szükséges, jelesül az, hogy az illetékes tárca és az MTA most újraválasztott vezetése összefogjon. Ezt a folyamatot az MTA Természetvédelmi Bizottságának elnökeként is szeretném katalizálni. Beszéltem továbbá arról, hogy szükséges a természetvédelmi hatósági munka hatékonyságát erősíteni, és arról is, hogyan segíthetné a civil szféra megerősödése a természetvédelem érdekérvényesítési esélyeit javítani -gondolva itt példaként a Zengő- és a bánáti bazsarózsa védelmének ügyére, ahol a helyi civil szerveződésnek indult mozgalom országos hatásúvá vált.
Az európai védettség miben különbözik a magyar védettségtől?
- Az ún. közösségi jelentőségű élőhelytípusoknál és védett fajoknál az európai természetvédelmi jogrend nemzeti felelősségekről szól. Ha például egy adott faj jellemző a pannóniai régióra, akkor ennek a védelme a mi nemzeti felelősségünk. Ilyen például a bánáti bazsarózsa védelme, amely a jelenlegi tagállamok közül Magyarország felelőssége, mivel csak itt van állománya, és a faj előírt természetvédelmileg kedvező állapota csak úgy tartható fenn, ha a zengői populáció és élőhelye megmarad, ahogy ezt az Európai Unió környezetvédelmi biztosának jogi képviselője is megerősítette. A közösségi jelentőségű fajok és élőhelyeik állapotát rendszeresen monitorozni kell, és biztosítani kell a megfelelő természetvédelmi kezelést az élőhelyek és a megőrzendő fajok népességei kedvező állapotának megőrzése illetve helyreállítása érdekében.
Professzor úr 2000 óta az OTDT Biológiai Szakmai Bizottság elnöke. Mit jelent ez a tisztség, milyen út megtétele után jutott el ide?
- Másodéves egyetemi hallgató korom óta veszek részt a tudományos diákkörök munkájában. Hallgatóként, fiatal, majd tapasztaltabb oktatóként egyaránt volt és van diákköri szerepvállalásom. Először diákköri dolgozatok szerzőjeként szerepeltem, később egyetemi szervezeti vezetőként és témavezető tanárként vettem részt a munkában. Ez a megbízatás a tudományos diákköri munkám elismerése. Korábban egységes természettudományos szakmai bizottság volt, de a jelentős és növekvő biológus hallgatói részvételi arány miatt külön kellett választani a Biológia szekciót és létre kellett hozni a biológiai szakmai bizottságot. Ez összhangban áll azzal, hogy egyetemeinken az orvosi és a biológus szakok betöltése sosem jelentett gondot. A viszonylag nagy számú biológus hallgatók között jelentős számban akadnak olyanok, akik tudományos diákköri munkát végeznek. A különválás előtti utolsó diákköri konferencián, 1999-ben, Debrecenben már megközelítette a kétszázat a biológus résztvevők létszáma, sőt a következő két konferencián, Budapesten és Szegeden ezt meg is haladta. Vagyis önmagában közel annyi volt a biológus hallgatók részvétele, mint a többi természettudományos pályázóe együtt. Legutóbb idén márciusban, Pécsett több mint kétszázhetven hallgató vett részt a biológiai szekcióban. Ebből is kitűnik, hogy a biológus hallgatók diákköri érdeklődése folyamatos, és emelkedő. A pécsi konferencia nemcsak a rekord nevezési létszámával emelkedik ki, meg kell említeni a nagyon kedvező, általánosan magas színvonalat is. A biológiai tudomány differenciáltabbá válásával egyre több tagozatban mutatják be a hallgatók dolgozataikat a biológiai szekción belül.
Jelenleg a magyar felsőoktatás európai szinten is nagyon sajátos, nemzeti jellegű ága a tudományos diákköri mozgalom. A PhD-rendszernek, vagyis az egyetemi doktori képzésnek az előszobájaként is felfogható az eredményes diákköri munka. A hallgatók egyrészt itt tanulják meg a kutatói munkát, másrészt a kutatócsoportokban megtanulják a több generáció harmonikus egymás mellett élésének szabályait, amely a családokban ma már sajnos, nemigen jellemző. Mindezen tényezőket figyelembe véve érzem magamat még mindig tudományos diákkörösnek.
Lehet-e több évtizedes tapasztalat birtokában általánosabb következtetéseket levonni arról, mi érdekli a fiatal kutatókat, mi érdekli a tudományt?
- A biológiai tudományok differenciálódását kell először említenem. Azokon a diákköri konferenciákon, melyeken kezdetben részt vettem, általában a hagyományosabb, csekélyebb műszerigényű kutatási témák domináltak, így a hagyományos botanika és zoológia. Utána a diákköri mozgalomban is megjelentek a biológia gyorsan fejlődő területei, mint például a biokémia, a molekuláris biológia, a genetika, a mikrobiológia. A legújabb fejlemény az, hogy ezen tudományterületek határterületei is megjelentek: manapság akkor vagyunk a legnagyobb gondban, amikor tagozatbeosztást kell készítenünk a biológia szekcióban. Ezeknél a témáknál főleg azt kell megítélnünk, hogy maga a mondanivaló melyik területre irányul. Sokszor nehéz egy-egy tagozat Prokrusztész-ágyába kell beleszorítanunk azokat a dolgozatokat, melyek egy-egy olyan modern határterületet érintenek, amelyeknek a tudományági besorolása sem egyértelmű, vagy éppenséggel most vannak kibontakozóban.
Rám személyesen is nagy hatást gyakorolt az egyik hallgató, aki két különböző szekcióban is első lett, sőt a Mindentudás Egyetemének prezentációs díjára is jelöltük. Kitűnő dolgozatot produkált két különböző tagozatban, de valójában mindkét pályamunka eredményei ugyanannak a határterületnek két oldalához járultak hozzá. Ebből is kitűnik, hogy éppen a tehetséges hallgatók gyakran vonzódnak az újszerű, komplex megközelítést igénylő témákhoz, s a biológia további fejlődése szempontjából ez reményt keltő. |
 |
|
|
