- A helyszíne miatt is különleges a mai rendezvény - kezdte a párbeszédet Fábri György moderátor, az ME tudományos igazgatója, az MTA kommunikációs titkárságának vezetője. Mint elmondta, a klub-beszélgetéseket általában külső helyszíneken rendezik, ám a VI. szemeszter záróbeszélgetése alkalmából az ME "szellemi bázisára" invitálták a vendégeket. A moderátor bevallotta: bár az ME rendezvényein sosem folytatnak aktuálpolitikai vitákat, hiszen az előadások, beszélgetések mindig szakmai szempontok alapján épülnek fel, kicsit haboztak, amikor az alkotmányosság témája szóba került. - Tartottunk tőle, hogy vajon egy ilyen témában, amely napjaink közéletét is érinti, lehet-e kellőképpen elfogulatlan és módszertanilag is vállalható tudományos előadást tartani. Szeretném, ha néhány szót váltanánk arról, lehet-e a tudomány nyelvén beszélni a rendszerváltozás körüli eseményekről; milyen kihívást jelent ez a kutatóknak.

- Azt gondolom, ha nem lehetne tudományos alapossággal feldolgozni azokat a folyamatokat, amelyek az elmúlt 15 évben Magyarországon végbementek, nagy bajban lennénk, mert nem tudnánk olyan analízist készíteni, amely alapján a jövőbeli utakat ki lehetne jelölni, javaslatokat lehetne készíteni - reagált Stumpf István. A politológus úgy vélte: az alkotmányos intézményrendszer nagyon fontos szerepet töltött be a megállapodásos forradalom idején, hiszen ezáltal válhatott Magyarország békés úton demokratikus állammá. Azonban mérföldkőhöz érkeztünk, mivel a politikai rendszer működésének jelenleg olyan funkciózavarai vannak, ami miatt érdemes megnézni ezek történeti hátterét és azt, hogy mennyire segítik a mostani magyar társadalom problémáinak megoldását. Elképzelhető ugyanis, hogy éppen maga a rendszer teremti azokat a problémákat, amelyeket neki kellene megoldani. - Úgy gondolom, jogos az a felvetés, hogy szükség van a közelmúlt sokkal mélyebb analízisére, mint ahogy ez jelenleg megtörténik a publicisztikában.
Fábri György felvetésére válaszolva Csizmadia Ervin arról beszélt, hogy a politológia az elmúlt tizenöt év során inkább a pártokkal foglalkozott, míg az Alkotmányt érintő kérdések megvitatása az alkotmányjogászokra maradt. Emlékeztetett viszont arra is, hogy a politikatudomány az alkotmánytudományból nőtt ki, így nem téved illetéktelen területre a politológus sem, ha alkotmányosságról beszél. Felhívta a figyelmet arra is, hogy - mint azt Sólyom László előadása is mutatta - egyáltalán nem szűk szakmai rétegeket érintő kérdésről van szó, amelyet egy laikus meg sem érthet, hanem olyasmiről, ami a mindennapjainkat nagyon is meghatározza.
- Meglehetősen fiatal tudományról van szó, amely sokáig tiltott volt. A rendszerváltozás sok értelmiségit "beszippantott", így össze is keveredtek a szerepek: a politikusé, a politológusé, a tudományos elemzőé. Szerintem most is egyfajta "függetlenségi harc" folyik azért, hogy ne tévesszék össze a politológust a politikussal. Egyre több politikai elemző jelenik meg a színtéren, ami megint csak különbözik mindkettőtől. Van tehát egy kis fogalomzavar. A média pedig szinte "rárepült" a mindennapi politikai történésekre, és olyan módon kényszeríti ki a napi reagálásokat politikusokból és politológusokból, hogy olykor a néző már nem tudja megkülönböztetni, ki milyen szerepben nyilatkozik. Ugyanakkor ennek a tudományterületnek évszázadokra visszamenően igen jól meghatározható diszciplináris keretei vannak, és meg vagyok róla győződve, hogy előbb-utóbb Magyarországon is megteremtődik a lehetősége a civilizált átjárásnak a különböző szerepek között.
Csizmadia Ervin hozzátette, a politikatudománynak nemcsak az a szerepe, amit a napi sajtóból ismerünk, hiszen ennek a diszciplínának vannak komoly folyóiratai, konferenciái is. Az más kérdés persze, hogy a közönség nagy része valószínűleg továbblapoz, ha egy komolyabb tanulmányhoz érkezik.
- Éppen ezek az átfogó elemzések hozhatnának eredményt arról, mi a következménye a rendszerváltozás körüli eseményeknek, az akkor alkalmazott megoldásoknak napjainkra nézve - vezette vissza tartalmi kérdésekhez a beszélgetést a moderátor.

Stumpf István