Az Eos - az Amerikai Geofizikai Unió szaklapja - legújabb számában megjelent jelentés annak az interdiszciplináris találkozónak az eredményeként íródott, ahol különböző tudományágak képviselői az Északi-sark környezetének és éghajlatának hatásait, kölcsönhatásait vizsgálták. A workshopot az amerikai Nemzeti Tudományos Alapítvány finanszírozta.
A tudóscsoport összegezte az Északi-sarkkal kapcsolatos eredményeket és meghatározták azokat a legfontosabb tényezőket, amelyek leginkább befolyásolják a jelenlegi folyamatokat. "A kutatók sokszor csak egy-egy olyan komponenst vettek górcső alá, melyek az északi-sarki folyamatokat befolyásolták, de most először vizsgáltuk meg, hogyan működik az összes alkotóelem együtt."
Az eszmecsere végén a tudósok két olyan rendszerelemet jelöltek meg, melyek miatt leginkább gyorsul az olvadás: az Atlanti-óceán északi részén tapasztalható tengeráramlásokat, és a rendszerben található csapadékmennyiséget és párolgást. Példaként Jonathan T. Overpeck, az Arizonai Egyetem geológusa, a workshop vezetője azt említi, hogy míg a fehér tengeri jég visszaveri a napból érkező sugárzást, addig a sötétebb tenger inkább elnyeli. Ha a jég elolvad és a tengervíz területe és mennyisége nő, akkor a tengervíz felmelegszik, ami újabb olvadáshoz vezet.
 |
|
A jég egyre fogy az Északi-sarkon
|
Mint a kutatók írják: arra egymillió éve nem volt példa, hogy a Föld legészakibb pontja - akár átmenetileg is - jégmentessé vált volna. Ez azt jelentheti, hogy a nyári, melegebb hónapokban az összes jég eltűnhet a vidékről, és csak az év hidegebb időszakában alakulna ki jégréteg. Mindez száz éven belül. (Erre az eredményre jutott egyébként egy 2003-as nemzetközi tanulmány is.)
"Pedig éppen az óceánon és a föld felszínén található állandó jégréteg az, ami megkülönbözteti az Északi-sarkot a világ többi részétől" - magyarázza Overpeck. "Mindannyian tudjuk, hogy az olvadás már zajlik, de most úgy látjuk, hogy a jég eltűnésének folyamata a jövőben drámaian felgyorsul."
Az összejövetel célja volt olyan természetes folyamatok felvázolása is, melyek lassíthatják az olvadást. "Azt hiszem, talán a találkozó legnagyobb meglepetése volt, hogy senki nem tudott olyan komponenst találni a rendszerben, amely természetes módon megállíthatná a folyamatot" - véli Overpeck, aki szerint egyedül az segíthet, ha a világ jelentősen csökkenti a széndioxid-kibocsátást.
A jégolvadás mellett az is gondot okozhat, hogy az északi sarkkör fölött található az a terület, ahol a nagy hideg miatt a föld a felszín alatt állandóan fagyott (ezt nevezik permafrostnak), és túl van telítve vízzel, amely a kőzetszemcsék között jég formájában tárolódik. A melegedés miatt kiolvadó víz sok helyen azt is okozhatja, hogy a földterület eltűnik, az évezredeken keresztül permafrostban tárolt, üvegházhatást növelő gázok pedig felszabadulnak, ezzel is gyorsítva a felmelegedést a Földön.
A jégolvadás sokat emlegetett eredménye lenne az is, hogy a világtengerek vízszintje jelentősen megemelkedne, amely hatalmas árvizeket okozna a tengerek, óceánok partján lévő országokban. Az Északi-sarkon - ezen belül Alaszkában, Kanadában, Oroszországban (Szibériában), a skandináv országokban és Grönlandon - az eddig lezajlott olvadások is hatalmas változásokat okoztak, ami hatással volt az ott élő bennszülöttek és állatok életére is.
 |
|
Mi még láthatjuk ilyennek is...
|
|
Az Antarktiszon akár vastagodhat is a jég a melegedés miatt
Egy NASA-kutatók által vezetett kutatás szerint a melegház-hatás miatt felmelegedő levegő növelheti a tengeri jég vastagságát az Antarktiszon. A világ átlagos hőmérsékletének emelkedése jellemzően azt eredményezi, hogy a pólusok jégsapkái csökkennek, valamint hogy a csapadékmennyiség nő. Azonban a déli tengereken a nagyobb csapadékmennyiség - a nagyobb mennyiségben lehulló hó - olyan nehézzé válik, hogy az a tengerszint alá nyomja a antarktiszi tengeri jeget. Emiatt a tengeri jég nemhogy vékonyodik, de még vastagszik is - állítják a NASA kutatói a Amerikai Geofizikai Unió által kiadott Geofizikai Kutatások Lapja (Journal of Geophysical Research) nevű szakújság legutóbbi számában. Ez a felfedezés egyfelől újabb adalék a Föld két pólusa közötti asszimetriát hangsúlyozó elméletekhez, másfelől viszont arra mutat rá, hogy a felmelegedés kölönböző hatást eredményezhet a Föld egyes pontjain.
|
Forrás: Arizonai Egyetem, NASA
