|
I. Arisztotelész és az axiomatikus tudományok
 |
| 1. ábra |
"Már a régi görögök is tudták..." - ezzel a mondattal kezdődik minden tudomány története. A görögök tudományának azonban nem az a lényege, hogy mit tudtak, hanem az, hogy hogyan tudták. Szabó Árpád szerint a világ összes többi tudósától a görögöket egyrészt a miért kérdés fölvetése és megválaszolása, másrészt állításuk bizonyítása különböztette meg. A miért kérdést vizsgálva mindig az okokat kutatták, és bizonyításaik során is elsősorban az okokra támaszkodtak. Arisztotelész (1. ábra) volt az, aki kidolgozta azt a logikáján alapuló tudományos modellt, amelyben az okok megadása és a bizonyítás egy rendszerben egyesült. Az ennek a modellnek megfelelő tudományokat nevezzük manapság axiomatikus deduktív tudományoknak.
A modell kidolgozásának eredete az a fölismerés, hogy a magyarázó okok láncolatán nem lehet végtelenségig visszafelé haladni, hanem valahol meg kell tudni állni. Arisztotelész filozófiájának ez a fontos tétele itt olyan igazságokat jelent, amelyek bizonyítás nélkül azonnal látható módon igazak, más szóval evidensek.
Arisztotelész axiómája
Szókratész görög
Szókratész halandó
minden görög halandó
|
Ezeket az evidens igazságokat nevezzük axiómáknak. Ilyenek például Eukleidész geometriájának a tételei, miszerint "az egész nagyobb a részénél", illetve "amik ugyanazzal egyenlők, egymással is egyenlők", vagy Arisztotelész szillogisztikájának axiómája: "Ha a szélső fogalom egészen benne van a középsőben, a középső pedig a másik szélsőben, akkor a szélsők között tökéletes a kapcsolat."
Az arisztotelészi szillogizmus
minden görög (b) halandó (c)
Szókratész (a) görög (b)
-------------------------------
Szókratész (a) halandó (c)
|
|
