Mindentudás Egyeteme
Jöjjön el!

English | Deutsch | Français | Русский



Mindentudás Egyeteme
ELŐADÁSOK

MAGAZIN

NAPTÁR

KLUBNAPTÁR

TESZTEK

E-LEARNING

KÖZBESZERZÉS

INFO


[origo] hírek


Ősi kontinensek nyomára akadtak a Vénuszon


Drámai felvételek: eltűnt az Aral-tó nagyobbik fele


Megelőzhető a rák, késleltethető az öregedés - fölfedezték a hibás DNS-ű sejtek jelzéseit


Konferenciák, találkozók


ITA-AITES World Tunnel Congress

XXIII International Congress of History of Science and Technology


Pályázati határidők




Meskó Attila

A földi élet fenntarthatóságának kérdései



<< 3/19. oldal >>

5. ábra
A geológusok és paleontológusok több évszázados anyaggyűjtés, tudományos kutatás és számos megbeszélés majd tudományos konferencia után a föld geológiai folyamatainak és a földi élet fejlődésének utolsó 570 millió éves történetét néhány korra osztották. A Föld 4,6 milliárd éves, de a földtani korbeosztás ennek kevesebb időtartamról ad számot; ami azelőtt volt egyszerűen Prekambriumnak, azaz Kambrium előtti kornak nevezzük (5.ábra).

Az élőhelyek tönkretétele és a felszíni növénytakaró megváltoztatása miatt gyors kipusztulás fenyeget számos fajt. A legjobb úton haladunk afelé, hogy a Föld hatodik nagy kihalási eseményét valósítsuk meg. Az eddigi megismert nagy kihalási időszakok a következők:

  • 439 millió évvel ezelőtt, az ordovícium és a szilur határán;
  • 364 millió évvel ezelőtt, a késő devon korszakban;
  • 251 millió évvel ezelőtt, a perm és a triász korszak határán;
  • 199 millió évvel ezelőtt, a triász végén;
  • 65 millió évvel ezelőtt a kréta és a harmadkor határán.
6. ábra
Ezek a kihalások a tengeri és szárazföldi fajok 20-82%-át érintették (6. ábra). A legutolsó kihalás során pusztultak el a dinoszauruszok és nyílt meg a lehetőség az emlősök térhódítása előtt. A kihalásokat lávaömléseknek, aszteroida-becsapódásoknak és/vagy globális klímaváltozásoknak tulajdonítják. A fajok gyors eltűnéséért most először azonban nem a természet, hanem az emberi tevékenység a felelős.

A lokális és regionális kibocsátások a légkörbe vagy vizekbe globális környezeti változást okoznak. A szén-dioxid vagy kén-dioxid gyorsan elkeveredik a légkörben, növelve az atmoszféra teljes szén-dioxid- vagy kén-dioxid-tartalmát. A víz szennyeződése hamarosan eljut a nagyobb folyókba, tengerekbe, végül a világóceánokba - lásd erről Somlyódi László előadását a Mindentudás Egyetemén.

A globális változások hatása felerősítheti a lokális és véletlen események következményeit. Dél-Európa vagy Kalifornia pusztító erdőtüzeinek súlyosságát fokozta a száraz és meleg időjárás. Növekedett a pusztító áradások, hurrikánok száma (lásd a filmrészleteket). A sort tovább folytathatnánk. Számos jel mutat arra, hogy valami baj van.

Film: Filmrészletek áradásokról, hurrikánokról

Margot Wallström 2004 márciusában már úgy fogalmazott, hogy a Föld új földtani korszaka kezdődött meg, az antropocén kor. Ennek alapvető jellemzője, hogy az emberi tevékenység lényeges és néha domináns környezetformáló tényező. "A földtörténet során soha nem volt még példa a globális változások ilyen komplex rendszerére, amivel most szembesülünk. Terra incognita" - írja az EU környezetvédelmi főbiztosa, akit jól ismerünk, hiszen Magyarországon járt például a Tisza cianid-szennyeződése után is.

Bolygónkat geológiai és biológiai rendszerek: a légkör, a hidroszféra, a talaj és a bioszféra tartják életben. Ezek teszik a Földet lakható bolygóvá - ahogyan ezt Mészáros Ernő a Mindentudás Egyetemén tartott előadásában részletesebben is kifejtette. Az emberiség most már képes arra, hogy a környezetet olyan mértékben változtassa meg, ami meghaladja a természetes változások mértékét. Ugyanakkor nem vagyunk elővigyázatosak: nem ismerjük eléggé a Föld fizikai és biológiai rendszereit: a légkör, talaj, óceánok és a bioszféra működését, keveset tudunk e rendszerek folyamatairól. Anyagi haszon érdekében gátlástalanul használjuk és szennyezzük környezetünket.

A fenntarthatósággal tehát azért kell foglalkozni, mert a helyzet kritikussá vált. A számos elhárítandó veszély közül vizsgáljuk meg először az atmoszférához kapcsolódó ózoncsökkenést és az üvegházhatású gázok, elsősorban a szén-dioxid mennyiségének növekedését, illetve ezek lehetséges hatásait.





1. oldal

2. oldal

3. oldal

4. oldal

5. oldal

6. oldal

7. oldal

8. oldal

9. oldal

10. oldal

11. oldal

12. oldal

13. oldal

14. oldal

15. oldal

16. oldal

17. oldal

18. oldal

19. oldal























Impresszum - Adatvédelem - Írjon a szerkesztőknek!


Foto: Fábián Évi