5. Néhány szó az atombomba megszületéséről és a tudósok felelősségéről
Az atomfegyverek különböző fajtáiról rengeteg szó esett különféle fórumokon és szinte minden médiumban, ezért erre a témára itt nem érdemes időt pazarolni. Vessünk inkább egy pillantást Új Mexikó állam térképére, mert ebben az államban született meg az atomfegyver, amely életünket olyan nagymértékben megváltoztatta.
|
15. ábra
|
|
Új-Mexikó az ötödik legnagyobb szövetségi állam, három magyarországnyi területén csak kétmillió ember él. A piros pont jelzi Los Alamos helyét, amely az állam fővárosától, Santa Fétől 60 km, a legnagyobb várostól, Albuquerque-től mintegy 160 km távolságra van. Albuquerque városában található az amerikai Légierő Kirtland Légibázisa, ennek a területén helyezkedik el a Nemzeti Atommúzeum (National Atomic Museum), ahol az érdeklődők láthatják az 1945. augusztus 6-án Hirosimára ledobott "Little Boy" becenevű atombomba másolatát, valamint a három nappal később Nagasakira ledobott "Fat Man" becenevű plutónium bomba másolatát sok más mellett. Ugyancsak Albuquerque városában működik a Sandia Nemzeti Laboratórium, amely az Energiaügyi Minisztérium felügyelete alatt nemzetbiztonsági kutatásokkal foglalkozik.
Az első kísérleti robbantás az Alamogordo városa közelében lévő sivatagban történt 1945. július 16-án. A helyszínt, az ún. "Trinity Site"-ot, pontosabban a robbanás keltette óriási krátert minden év októberében a nagyközönség is megtekintheti. (Érdekesség, hogy mind Los Alamos, mind pedig Alamogordo nevében előfordul a spanyol "alamo" szó, amelynek a jelentése nyárfa. Így Los Alamos magyarított neve "Nyárfás" is lehetne, Alamogordo pedig szó szerint vastag nyárfa, a fa egyik változata.)
Az óriási cseppkő-barlangjáról híres, európaias hangzású Carlsbad kisváros közelében épült meg az Egyesült Államok egyik legnagyobb és legkorszerűbb radioaktív hulladéktároló létesítménye 655 méter mélységben a föld alatt. (A kisváros eredeti neve Eddy volt, azonban - feltehetően európai hatásra - 1899-ben nevét Carlsbadra változtatták.)
Térjünk azonban át egy jóval fontosabb kérdésre, amely Jéki László korábbi előadásán elhangzott: felelősek-e a tudósok az atombombák okozta pusztításért és a nukleáris fenyegetettség érzéséért? Érdemes felvillantani néhány fontos és hiteles személy véleményét, köztük elsőként Otto Hahnét, aki a maghasadás jelenségét felfedezte.
A II. világháború végén a Németországba behatoló amerikai csapatok egy különleges egysége elfogta a német atomprogramban dolgozó atomtudósok egy részét, és rövid franciaországi tartózkodás után Angliába, a Cambridge közelében levő "Farm Hall" nevű udvarházba internálta őket a legnagyobb titokban. A ház minden helyiségében mikrofonokat rejtettek el, rögzítették a bennlakók minden szavát, és megfigyelték viselkedésüket. Az angol tudóskörök nyomására ezeket a lehallgatott beszélgetéseket, illetve a felügyelő tisztek valamennyi jelentését 1993-ban könyv alakban publikálták Farm Hall Transcripts címmel. Idézzük most az őrszemélyzet vezetője, T. H. Rittner őrnagy 1945. augusztus 6-i jelentésének egy részletét:
"Augusztus 6-án röviddel vacsora előtt informáltam Hahn professzort, hogy a BBC bejelentése szerint ledobtak egy atombombát. Hahn a hírtől teljesen összetört, és azt mondta, személyes felelősséget érez több százezer ember haláláért, mivel az ő felfedezése tette lehetővé ezt a bombát. Elmondta, hogy amikor felismerte felfedezésének esetleges borzalmas következményeit, már akkor foglalkoztatta az öngyilkosság gondolata, és most, hogy ez valóban megtörtént, csak őt lehet hibáztatni. Jelentős mennyiségű alkohol segítségével sikerült azonban kissé megnyugtatni, és lementünk vacsorázni, ahol ő jelentette be a hírt a többieknek."
