I. Bevezetés
Amikor magunkhoz öleljük újszülött kislányunkat vagy kisfiunkat, és rácsodálkozunk gyönyörű arcukra, találkozik a tekintetünk, fel se tudjuk fogni mekkora szerencsénk van, hogy a kisbaba egészséges (1 ábra).
A hibás gének mintegy 4000 örökletes betegségben nyilvánulhatnak meg. Minden huszadik újszülöttnek van valamilyen örökletes elváltozása. Minden ötszázadik egyén nemi kromoszóma-képe eltér a normális XX vagy XY-tól. Megtekintve a külső nemi szervet néha nehéz eldönteni, hogy a falloszszerű képződmény egy nagy csiklónak vagy egy kis hímvesszőnek felel-e meg (2-3. ábra).
|
4. ábra
|
A teherbeesés, a méhen belüli fejlődés és a nemi differenciálódás olyan hallatlanul bonyolult folyamat, hogy akár azt a kérdést is feltehetjük, hogyan lehetséges az, hogy még nem pusztult ki az emberiség. Gondoljuk el, mi minden kell ahhoz, hogy harmonikusan érvényesüljön a folyamat minden mozzanata. Termékenyítőképes ondósejtek, zavartalan erektilis funkció, együttlét az optimális napokon, a peteérés idején vagy közelében. Ép női nemi szervek, a peteéréssel járó ciklusok és mindazon gátló momentumok hiánya (pl. immunológiai problémák, endometriózis, idült gyulladás, funkcionális vagy anatómiai rendellenesség), amelyek megakadályozzák a fogamzást. Az igazi rejtély azonban az ébrény, az embrió fejlődése, melyet megzavarhatnak örökletes és külső tényezők, környezeti ártalmak, fertőző betegségek. És mégis, az esetek döntő többségében egészséges utód születik.
|
5. ábra
|
Jól rávilágít erre a "csodára" Francois Jacob Nobel-díjas orvosgenetikus, amikor így ír: "Különösen megbocsáthatatlannak tűnik az a gondolat, hogy valamiféle kozmikus barkácsolás eredményének kell tekintenünk azt, ami változatlanul a legzavarbaejtőbb problémánk és legizgalmasabb mesénk: egy emberi lény kialakulását, azt a folyamatot, melynek révén egy ondósejt és egy petesejt összeolvad, megindítva a petesejt osztódását, amelyből először két sejt lesz, aztán négy, aztán egy kis golyó, aztán egy kis zsák. És ebben a növekvő testben egy kis sejtcsoport valahol individualizálódik, és addig sokasodik, amíg idegsejtek milliárdjaiból álló tömeget nem alkot. És ezekkel a sejtekkel válik lehetségessé a tanulás, a beszéd, az írás, az olvasás, a számolás. Ezeknek révén képes az ember zongorázni, átmenni az utcán, anélkül, hogy elütné egy autó, vagy elmenni Seattle-be, előadást tartani. Mindezek a képességek benne foglaltatnak sejtjeink kicsiny tömegében: az egész nyelvtan, az egész mondattan, az egész geometria, az egész zene. És mégsincs halvány fogalmunk se arról, hogy hogyan működik. Számomra ez a legelképesztőbb történet, amelyet ezen a bolygón el lehet mondani, sokkal elképesztőbb, mint bármiféle regény vagy science fiction." (A tényleges és a lehetséges valóság, Budapest, 1986. 92. o.)
Ám ez a csoda nem mindig valósul meg zavartalanul (4-5. ábra). |
