I. Bevezetés: A polgári társadalom alapja, az első magánjogi kódex
|
1. ábra
|
|
Jövőre lesz 200 éves az első és mindmáig legnagyobb hatású magánjogi törvénykönyv, a Napóleon égisze alatt alkotott Code civil (1804). A felvilágosodás eszméiben gyökerező és a francia forradalom társadalomalakító vívmányait is visszatükröző törvénykönyv túlzás nélkül a polgári társadalom egyik alappillérének tekinthető. Meghatározó szerepe volt a hűbéri berendezkedés lebontásában, a feudális béklyók szétzúzásában, és egyben az akkor induló új, polgári világ eszményített főszereplőjének megalkotásában, a citoyen-lét jogi feltételeinek megteremtésében. Ez a törvénykönyv volt az első, amely abból indult ki, hogy a magánjogi viszonyokban minden polgár egyenlő. Eltörölte az elsőszülött öröklési kedvezményét, s más, az ancien régime jogrendjére jellemző egyenlőtlenségeket a polgárok között. Szabályozásának középpontjába a magántulajdon sérthetetlenségének és a szerződés szabadságának elvét helyezte; olyan elveket, amelyek a mai - a szociális piacgazdaságot megvalósító vagy arra törekvő - társadalmi berendezkedésnek is talpkövét jelentik.
Napóleon semmiféle jogi előképzettséggel nem rendelkezett ugyan, de tökéletesen tisztában volt a törvénykönyv messze ható társadalmi jelentőségével. Egyik levelében ezt írja bátyjának, Józsefnek, aki 1806 és 1808 között a nápolyi trónon ült: "Hozd csak be Nápolyban a Code civilt, s a nagybirtok, ami ma nem húz hozzád, rövid pár év alatt bomlásnak indul."
|
2. ábra
|
|
A jogtörténészek máig vitatják, hogy mi volt Napóleon személyes szerepe a Code civil megalkotásában. Egyes vélemények szerint meghatározó befolyást gyakorolt a törvénykönyvre, mások szerint csak - zsarnoki erélyével - keresztülerőszakolta a törvényt, és nevét ragasztotta a törvényműhöz. Ez utóbbi kritikus álláspontok mintha Berzsenyi szigorát visszhangoznák: "Nem te valál győző, hanem a kor lelke: szabadság".
Néhány évvel ezelőtt egy fiatal német kutató vette magának a fáradságot, és egy párizsi levéltárban gondosan áttanulmányozta a törvényhozó bizottság üléseinek sok kötetes jegyzőkönyvét. Vizsgálódásainak eredményei közül már az némi meglepetést kelt, hogy Napóleon az ülések több mint felén részt vett és személyesen elnökölt. A finom jogi részletmegoldásokhoz - természetesen - nem szólt hozzá; annál inkább érvényesítette akaratát a politikailag-társadalmilag jelentős kérdések tárgyalásánál. Meghatározó volt véleménye az állampolgárság kategóriájának középpontba állításánál, a törvényes öröklés rendjének meghatározásánál, a végintézkedési szabadság korlátozásánál és sok más hasonló horderejű téma eldöntésénél. Kristálytisztán látta, hogy melyek azok a kérdések, amelyekben fontos állást foglalni a polgári rend feltételeinek megszilárdításához.
A magánjog és a kodifikáció mai dilemmáinak tárgyalása előtt magyarázzuk meg röviden a téma két központi kategóriáját, a magánjog és a kodifikáció jelentését. |
