|
VI. A nyelvi változás lehetséges okai I: Egyszerűsödés? Bonyolódás?
Sokan azt hiszik, a nyelv az idők folyamán egyszerűsödik, vagyis a nyelvi változások egyszerűbb alakzatokat hoznak létre. (Sőt, van olyan laikus vélekedés is, hogy a nyelv "szegényedik".) Egyszerű dedukcióval belátható, hogy ez a nézet téves, mert azt kell hozzá feltételezni, hogy a nyelv eredetileg roppant bonyolultan indult, ha sokszáz-sokezer év alatt állandóan egyszerűsödött. Erre semmi nem utal.
Ha mármost konkrét példákat nézünk, azt látjuk hogy sok ponton csakugyan egyszerűsödik a nyelv, mert kategóriák, szabályok tűnnek el. Például a magyarban:
- a láték/látál/láta múltidő kihalt, ma csak egy múltidő van: láttam/láttál/látott
- az ly hang kihalt, mindenütt j van helyette
- az ny-hasonulási szabály kihalt, mindenütt ny-et ejtünk.
Más változások viszont nyilvánvaló bonyolódást hoznak. Például a magyarban:
- a névelő megjelenése: Láttam várat - Láttam a várat.
- az "ormány-nyúlás", mely tőváltakozást okoz, pl. sorok, de sórban, vagyis ugyanaz a szó (sor) most már kétféle alakban jelenik meg;
- a melléknévi igenevek hosszabb többesszáma (láthatóak, letölthetőek), mert más többesszámuk lesz, mint a többi szófajnak.
Az esetek nagy részében azonban egyáltalán nem egyértelmű, hogy mi számít egyszerűsödésnek és mi bonyolódásnak. Tekintsük a következő példát.
Az eszem/eszek szembenállás:
|
...egy almát
határozatlan tárgy ("alanyi ragozás")
|
...az almát
határozott tárgy ("tárgyas ragozás")
|
| régi/irodalmi |
vágok |
vágom |
| eszem |
| új/fesztelen |
vágok |
vágom |
| eszek |
eszem |
A régi rendszerben (és ma is az irodalmi nyelvben) a "rendes" igéknek kétféle alakja van: vágok/vágom, míg az ikes igéknek ehelyett csak egy: eszem. Az új, a fesztelen nyelvhasználatban tapasztalható elrendezésben már az enni igének is kétféle alakja van: eszek egy almát, eszem az almát. Ez nyilván bonyolódás, mert az eddigi egy alak (eszem) helyett kettőt használunk (eszek/eszem). Szám os igének ezáltal az eddiginél több alakja lett. Ám az ellenkezőjével is érvelhetünk: a rendszer szintjén egyszerűsödés történt, mert most minden igének egyöntetűen van alanyi és tárgyas alakja egyes szám első személyben is, tehát a rendszer egységesebb, áramvonalasabb, azaz egyszerűbb lett.
Hasonlóképp kétarcú a toromba/toronyba változás. Egyfelől egyszerűsödés, mert egy szabállyal kevesebb van a nyelvben, az ny ma már mindig ny marad. Másfelől éppen a hasonulás (a toromba) volt egyfajta kiejtési egyszerűsödés, mely biztosította, hogy az egymás mellett álló hangok hasonlóak legyenek, ne kelljen kétféle szájállással ejteni őket. Ehelyett most a bonyolultabb - mert hasonulatlan - "nyb", "nyv", "nyk" hangcsoportokat kell képeznünk.
Az egyszerűsödés/bonyolódás értelmezésében tehát nehézségeink vannak. De ha sok esetben meg is tudjuk mondani, melyikkel állunk szemben, az nyilvánvaló, hogy hosszú távon a két tendencia kiegyenlíti egymást. A nyelvek se nem egyszerűsödnek, se nem bonyolódnak. A mai magyar összességében se nem egyszerűbb, se nem bonyolultabb, mint az ómagyar.
|
