|
3. Együttműködés és vetélkedés
A településközi kapcsolatok milyenségében mindkét pólusnak jelentősége van. Természetesen a vetélkedésnek, az együttműködésnek egyaránt lehetnek pozitív és negatív eredői. Az adott települések (városok, városrészek, kerületek stb.) kompetens vezetőinek, szakmai tanácsadóiknak a bölcsességén, szakmai, emberi felelősségén múlik, hogy konkrét esetekben jól tudjanak választani; meg tudják találni azokat az együttműködési formákat is, melyek nagyobb távlatokat vesznek figyelembe, esetleg némi lemondással járnak, szembeszállnak a helyi öntudattal, netán "gőggel", s így lehetnek képesek egy nagyobb közösség hasznára lenni, értékeit ápolni.
4. Realitás és virtualitás
A megalopoliszok kialakulása párhuzamos az úgynevezett globalizáció és a kommunikációs társadalom születésével. A televízió, az internet, a mobiltelefónia egyre inkább globalizálódó hálózatai a valaha volt "széles e világból" - legalábbis bizonyos tekintetben - beszűkülő "világfalut". Ma egy ahhoz hasonló civilizációs paradigmaváltásnak vagyunk tanúi, amelyet több mint ötszáz évvel ezelőtt Gutenberg és a könyvnyomtatás feltalálása váltott ki. Az emberi kapcsolatok - az érzékszerveink szintéziséből származtatható - közvetlensége, ha nem is elveszőben, de erőteljesen csökkenőben van.
Fel kell tennünk a kérdést, hogy miként hat az emberi együttélés formáira és szervezeteire az, hogy a várost alkotó egykori funkciók jelentős része (például, mint láttuk, a piaci kereskedelem) virtualizálódik, miközben az ember persze megmarad annak a fizikai, "lakozó" lénynek, akiről korábban beszéltünk.
|
35. ábra
|
Azért kell ezekről a kérdésekről gondolkodunk, mert a város jövője az ember, az emberi közösség jövője is. Meggyőződésem, hogy nincsen ember város nélkül. Hadd fejezzem be ezt az előadást Lewis Mumford egy idézetével, amely pontosan fogalmazza meg ezt az összefüggést: "A város a maga komplex és maradandó szerkezetével az ember azon képességének kibontakozását mozdítja elő, hogy ne csak értelmezze ezeket a folyamatokat, hanem aktívan, alakítóan részt is vegyen bennük, s így a város által színre vitt minden dráma a lehető legnagyobb mértékben rendelkezzék a tudatosság megvilágító erejével; az elszánt célratörés mellett szeretettel. Az élet valamennyi dimenziójának bensőséges érzelmi kapcsolatok, ésszerű kommunikáció, technikai jártasság és mindenekelőtt drámai megjelenítés révén való megsokszorozása - ez volt a város legfőbb hivatása a történelem folyamán. Alighanem ezek biztosítják a város további fennmaradását."
|
