III. a) A szentély

Említettem már, hogy a várost kezdettől fogva megkülönbözteti más településektől, hogy szakrális helyek köré épül: ezért az oltár, a szentély, illetve a köréjük emelt templomépület minden szerves városi település középpontjához, mágneses centrumához tartozik.

Jó példa erre a görög Delphoi, ahol az Omphalosznak nevezett kő (11. ábra) köré épült a szentély (10. ábra) - de az ókori Athén, a keresztény Róma vagy a középkori francia városok középpontját is elsősorban a monumentális szakrális épület, a templom uralja (12.ábra). Mára ez a funkció érezhetően háttérbe szorult, de a templomok vonzása nem szűnt meg, legfeljebb profanizálódott.

Ugyanakkor napjainkban új városazonosító magasépületekké a banképületek, felhőkarcolók válnak. (Empire State Building, World Trade Center stb.) New Yorkban látjuk e fordulat nagyon szemléletes példáját: itt a St. Patrick (13. ábra) a maga európai méretekkel mérve tekintélyes 405 lábnyi, kb. 120 méteres templomtorony-magasságával törékeny ékszernek tűnik a mellette magasodó felhőkarcolóhoz képest, pedig magassága megközelíti a 142 méteres strasbourgi katedrálist, a Münstert (12. ábra).

III. b) A fellegvár

A fellegvár egykor a városfal övezte, környezete fölé magasodó, azt uraló hatalmi központ volt, az uralkodók, papi méltóságok lakhelye és tárgyiasult vagyonuk őrzőhelye, reprezentációjuk kisugárzási pontja; mára szintén legfeljebb turistalátványosság.
 
A városfalak eljelentéktelenedése ékes bizonyítéka annak, hogy a modern időkben átértelmeződött a város "világot" szimbolizáló természete ("urbi et orbi"): a világ már nem olyan zárt egység, amelyet keretekkel lehet körülvenni.