IV. Az időjárás-előrejelzés a 20. században, a számítógépek megjelenése előtt

1. A repülés és a meteorológia kapcsolata

A repülés elterjedése a 20. század elején mérföldkőnek számít a meteorológia fejlődésében. A meteorológusok számára a repüléssel ugyanis nem csak szolgáltatásaiknak egy új hasznosítási területe jelent meg, hanem a légkör megismerésének merőben új lehetősége is. Korábban a földfelszínre telepített megfigyelő-állomások adatainak elemzése csupán kétdimenziós képet szolgáltatott a szakemberek számára a légkörről. A magasabb légkör fizikai állapotára, folyamataira legfeljebb következtetni tudtak (a felhők mozgásának, fejlődésének, változásainak megfigyeléséből vagy a szabad-légkör állapotára kevésbé jellemző hegyi állomások adataiból). A repülőgép azonban a magasba emelte mind a meteorológusokat, mind mérőműszereiket, új dimenziót, pontosabban a légkör harmadik dimenzióját nyitva meg előttük. Nyugodtan állíthatjuk, a meteorológia és a repülés a mai napig kölcsönhatásban van: a biztonságos repülés elképzelhetetlen a meteorológia nélkül, de a meteorológia fejlődése is sokat vesztett és lassúbb lett volna a repülés által nyújtott ismeretek hiányában.

2. Az időjárási front

Az 1920-as évek szakmai szempontból minőségi változást hoztak az időjárás-előrejelzések fejlődésébe. A prognózisok alapvető eszköze továbbra is a légnyomás-szinoptika maradt, de a meteorológusok eszköztára kiegészült egy új fogalommal, az időjárási front fogalmával. Ebben az időben egy új szinoptikai iskola jött létre Norvégiában kiváló szakembergárdával, a Bjerknes "dinasztia" (apa és fia) irányításával (14. ábra). Ők fedezték fel térképeiken az időjárás-változások legfőbb hordozóját, az időjárási frontot, új, gazdagabb arculatot adva ezzel a szinoptikának.

Időjárási front ott alakul ki, ahol az áramló levegőben, fizikai tulajdonságaikban - elsősorban hőmérsékletében - egymástól jelentősen eltérő levegőtömegek kerülnek igen közel egymáshoz.

A időjárási frontok a ciklonok, főként a fiatal ciklonok jellegzetes "tartozékai" (15. ábra). A ciklon keletkezésének időszakában ugyanis az örvényben a hideg és meleg levegő jól elkülönül egymástól közel fele-fele arányban. Az a keskeny zóna, ahol érintkezve keverednek, az időjárási front. Ez a keskeny érintkezési zóna itt az északi féltekén az óramutató járásával ellentétes irányban, a ciklonnal együtt forog. Kékkel és a haladás irányában kis háromszögekkel jelöljük a frontzóna azon szakaszát, ahol ez az örvénylő mozgás a hideg levegőt a korábban meleg levegővel borított területre hajtja. Ez a hidegfront. S fordítva, ahol a meleg levegő hódít teret a hideg rovására, az a melegfronti szakasz, amelyet térképeinken pirossal és a haladás irányában kis félkörökkel jelölünk. A hidegfront jár általában(!) a hevesebb időjárási jelenségekkel, záporral, zivatarral, markáns szélirányfordulással, szélviharral. A melegfront leggyakoribb kísérője a csendes eső.